Ébredjen, katona!
ÉBREDJEN, KATONA!
„Pontos és szép, vagány és megható, mindennapos és önmagán túlmutató (…) Írója a legnemesebb magyar és világirodalmi hagyományokat követi: ötvözi a mesterségbeli tudást a valóság tiszteletével” – ezt az ajánlást írta az Álljon meg, katona! című, friss katonaélményeim alapján 22 éves koromban megírt, majd első könyvemként kiadott kisregényem hátuljára Szabó Imre nyelvész, műfordító, a Magyarországi Eszperantó Szövetség későbbi elnöke. (Szó szerint ráírta, ugyanis ő volt a nyomdász is.)
E megtisztelő szavaknak még inkább megfelelő műként akartam a történetet további érdekességekkel, kalandokkal, és nem utolsó sorban az azóta megélt 25 év élettapasztalatával gazdagítva újraírni. Ám megalkotása során ez az új regény nagy örömömre (a régi kisregény néhány motívumának megtartásával) önálló kalandregénnyé nőtte ki magát. Több kedves olvasóm véleménye szerint is, ezzel a regénnyel sikerült korábbi „ősét” minden szempontból túlszárnyalni.
Az Ébredjen, katona! című kalandregényemet
előszavának és fülszövegének néhány mondatával
ajánlom figyelmébe.
Kedves Olvasó!
Induljunk el együtt egy képzeletbeli kirándulásra az otthonunk kényelmétől minden szempontból távoli laktanyába, ahol a magas kőkerítések, szögesdrótok és őrtornyok között a XX. század végén szolgálati idejüket letöltő sorkatonák különös, zárt világa elevenedik meg előttünk! Egy múltbéli világ, amely a generációkon át öröklődő emlékekben, történetekben, anekdotákban itt él velünk, és sok aktuális mondanivalóval, tanulsággal szolgál ma is számunkra. Ismerjük meg Poéta, a kiskatona kalandos, sokszor meghökkentő, és némi katonahumorral fűszerezett történetét!
Különleges kirándulásunkon fölfedezzük, fölidézzük a korabeli katonaélet jellegzetességeit: a legénységi épület hangulatát, a kiképzés és a szolgálatok kihívásait, a gyengélkedő nyugalmát, valamint a kimenők örömeit és veszélyeit. Közben betekintünk sokkal zártabb helyekre: a kulisszák mögé, az őrszobára, sőt, a fogdába is. Elkísérjük a halálfejes utazókat dermesztő kalandjaikon át oda, ahol az ágyúszótól zeng az ég és reng a föld. Azt is megtudjuk, hogy milyen titkot rejteget a vén őrtorony.
„Kiskatona” – ki vagy mi jut eszünkbe, ha meghalljuk ezt a szót? Nekem egy fiatalember a múltból, aki hadkötelezettségét teljesítve, életének egy különösen intenzív szakaszában szerez egész életére szóló élményeket, tapasztalatokat, sőt még mesélnivalót is. Igen, egy katonaruhába öltözött fiatalember, amilyen én magam is voltam egykor – ilyen romantikusra szépítette és szelídítette ezt a képet a jótékony emlékezet.
Más nézőpontokból azonban a „kiskatona” képe közel sem volt ilyen romantikus: egy kicsi, jelentéktelen figura a sorállománynak nevezett hatalmas sokaságban, a hierarchia alján álló, futó, kúszó-mászó, takarító alárendelt, kiszolgáltatva a sors, más katonák, és nem utolsó sorban az időjárás kegyeinek, vagy éppen kegyetlenségének.
A kiskatonát gyakran fölébresztették, különféle időpontokban és módokon, hol jó okkal, hol csak erőfitogtatásból vagy szórakozásból. Emellett igyekeztek sok mindenre rá is ébreszteni, főleg arra, hogy az ő személyisége, akarata, véleménye az adott felállásban „a lőtéri kutyát nem érdekli”.
Hősünk azonban a történet során igazán komoly, fontos, nagy igazságokra is ráébred az őt körülvevő emberek, események, körülmények hatására – és ezáltal segít nekünk is jobban megismerni, megérteni ezeket az igazságokat.
A regény személyes élményeimen alapul, sok valódi kifejezést, motívumot, valós eseményt tartalmaz, összességében mégis az én írói fantáziám terméke (mondhatjuk: önéletrajzi ihletésű elképzelt történet). A főszereplőnek, Poétának tulajdonított verseket ugyancsak én írtam.
A regényben a korabeli katonaélet különösen sötét oldalait is bemutatom. Nem állítom, hogy a cselekmény idején mindenkinek ilyen lett volna a katonaélet: volt ennél lényegesen jobb, és bizonyára volt rosszabb is. Azt azonban meggyőződéssel állítom, az önkéntesen vállalható katonai hivatás nem is hasonlítható össze a regényben leírtakkal – nem szeretnék bárkit is eltántorítani a katonai pályától.
A laktanyák, és főleg a sorkatonák világának különleges nyelvezete volt, amelynek megértését, felidézését a könyv végén található, Ráadás – Érdekességek, háttér-információk című részben a Rendfokozati áttekintő és a Korabeli katonai szavak, kifejezések kis-szótára című összeállításokkal szeretném segíteni.
A könyv fontosabb adatai, jellemzői
A könyv 292 oldalt tartalmaz, puha fedeles borítóval készült. Első, szerzői kiadása 1.000 példányban jelent meg, 2021-ben. Jelenleg is ez a kiadás vásárolható, illetve rendelhető meg, amely alacsony példányszáma miatt (főleg szerzői dedikációval) tapasztalataim szerint várhatóan rövid időn belül antikvár könyvként jelentősen többet ér majd.